Korunk a lélektan kora. A terápiás, (ön)segélyező könyveket viszik, mint a cukrot. Házassági és gyereknevelési tanácsadóknál, biblio- és pszichodrámacsoportokba túljelentkezés van. Mi már nem Istennek panaszkodunk, hanem a terapeutának, tőle várunk gyógyulást. Isten és a hit a kereszttel együtt mintha kikerült volna a segítségnyújtás folyamatából. A keresztény segítségnyújtás folyamatából is. A lélektan hatása a keresztény kultúrában divatos dicsőítő énekeinken is megfigyelhető, melyek (ön)terápiás célt töltenek be igen gyakran a keresztre való utalás nélkül.
A kereszt mai botrányaként a keresztről mind terjedelmében, mind jelentőségében csak kurtán-furcsán esik szó. A győztes Jézust úgy dicsőítjük, hogy szenvedésével és halálával kivívott győzelméről egy árva szót nem ejtünk. A Bárány vére megtisztít, Jézus sebe meggyógyít, a Megváltó megszabadít, énekeljük boldogan, háromszor egymás után. De hogy mindez a Bárány szenvedésébe, Jézus megszégyenítésébe, a Megváltó halálába került, eszünkbe sem jut.
Jézus kereszt nélküli Megváltó lett. De akkor mitől is vált meg? Míg az Ószövetség népe szokásszerűen használja a panaszt Isten felé, a keresztények számára az tabu. Ebben a videóban arról fogok röviden beszélni, milyen káros, ha panaszainkat nem visszük Isten elé.
Előadó: Dr. Czövek Tamás, főiskolai tanár.
